Finoman szólva se voltak túl erősek az elmúlt heteim. Úgy tűnik, az energiaszintem csökken, illetve próbáltam a fáradtságra fogni az elmúlt hetek feledékenységét.
Nyilvántartást vezetek minden héten arról, hogy kinek milyen programja van a családban, az amúgyis bonyodalmas külön órákkal teli délutánokon felül.
Normális esetben vezetem ezt egy nagy naptárban, a telefonomban és egy családi telefonos applikációban.
Az elmúlt két hétben ezt nem tettem meg…meg is lett az eredménye… totál szét is esett a rendszer.
Indult az ámokfutásom az óvodai gyümölcsnappal, amit addig mondogattam magamnak, míg végül a napján persze elfelejtettem… sebaj, jeleztem, majd pótolni fogom.
Folytatódott egy hétvégi gyerekzsúrral, ahol jól megbeszéltem, hogy megyünk, minden rendben, köszönjük a meghívást. Persze aznap a családom vasárnapi szülinapi ebédre indult. Én Lizivel a mélygarázsban ülök a kocsiban és etetem, míg a Többiek az étteremben ebédelnek.
Jön az üzenet…”Jöttök? “
Huuuuuh, de jó, hogy szóltok, végülis van addig még 2 óránk… “Jövünk!”….semmi gond. Ebéd után hanyatt-homlok haza, Férjem a Babával ki, rohanunk zsúrra, Fiúk a Nagyszülőkkel jönnek majd utánunk.
De sajnos ez csak a kezdete volt a hétnek….. a hét minden napjára jutott valami….
Hétfő
Napközben jönnek az e-mailek, hogy a Szülők egymás közt cserélgetik a tanárokkal megbeszélt fogadóórákra az időpontokat. Olvasom. Döbbenten állapítom meg, hogy nahát az én időpontom aznap hétfő délután pont abban az időpontban van, amikorra megkértük a Nagyit, hogy a karácsonyi sushi kuponunkat kivételesen kettesben felhasználnánk a Férjemmel.
Sebaj, sushi időpont eltolva, rohanás az iskolába. huuh megoldódott… Sushizunk is, igaz kapkodva… de legalább volt kemény 20 percünk kettesben 😀
Kedd
Reggel. Vidáman süt be a nap. Szokásos reggeli romeltakarítás, miután elindult a család dolgozni, egyik iskolába, másik iskolába, óvodába…..Egyszer csak Beni tornacipőjébe botlok…. Ajajj. Ez a tesi cipője, amit itthon hagyott. Kapom a cuccokat magamra, Lizit a babahordozóba és uzsgyi…sikerül a szünetben átadnom a cipőt, minden oké. Gyerek Osztályfőnöke mosolyogva fogad. Próbálom megmagyarázni, de ezen nincs mit 😀
Szerda
Benivel reggel megbeszéljük, hogy nem megy edzésre, délután az iskolából mennek együtt egy szülinapra…. hívom az Anyukát délelőtt. Mondja, hogy igen, köszi, várják Benedeket a bulira szeretettel….de az 2 hét múlva szerdán lesz..hebegek, habogok, nevetünk, ok akkor délutánra újratervezés….
Csütörtök
Beszélek Levi edzőjével.. “Nem írtál, hogy nem jön a Fiad edzésre”…. Dehogynem írtam- gondolom magamban.
– “Hát akkor a másik edzőnek, mert én nem kaptam meg”. Megnézem. Valóban. Égek. Sorry.
Péntek
Azt hittem, ezen a héten már igazán nem történhet semmi, hiszen péntek van…. Öltözködöm, iszom a kávémat közben. Hívom a Férjem, hogy “ugye nem felejtettétek el Laura Ovistársát is vinni?” … Ki tudja már, ilyen napok után… Mondja, hogy “Dehogyis, velünk van”. Szerencsére. De szeretné jelezni, hogy van egy kis gond…. És ugyan mi? Hát csak az, hogy reggel mindenki ünneplőben érkezett az iskolába a március 15-e miatt. Szuper. Ismét rohanok. Osztályfönők már egész vidáman fogad, amikor meglátja a fehér inget a kezemben és megnyugtat afelől, hogy azért van nála mindig több fehér póló, mert minden évben elfelejti valaki, így rutinos tanárként Ő már készül.
Na jóóóóóóóó………ez mát tényleg több a soknál…..
Vége van a hétnek, végre nincsenek különórák.
Férjem ír Ausztriából nevetve, hogy megérkezve a fiús síelésre konstatálták, hogy pizsi itthonmaradt, de már meg ez meg se kottyan.
Mindenki alszik, lehuppanok a kanapéra. Végigpörgetem az e-maileket, ahol kiderül, hogy a játszóházi különprogramot nem fizettem be, szerencsére pótolták helyettem….
Szóval ezek mentek, meg a bárányfelhők…..
Az elmúlt 2 hétben kimerítettem az évi megengedhető feledékenységek dózisának maximumát…. pedig még csak március közepe van 😀
és nem szeretnék így járni, mint a viccben 🙂
Ti mit felejtettetek el a gyerekekkel kapcsolatban?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: